Általános Shadow of the Tomb Raider társalgó

[Dr Whitman]

Sikerült végigjátszanom és leírnám a tapasztalataimat. Számomra 5 év óta még mindig töretlenül a 2013-as Tomb Raider jelenti a videójátékot. Azóta rengeteg más kiváló címmel játszottam már, de a szívemben mindig az első helyen marad. Éppen ezért nagyok voltak az elvárásaim a folytatásokkal is. A Rise tudta tartani a színvonalat és bár a története kevésbé volt meggyőző, de Szibéria havas vadonja, a bizánci romok és a világháborús létesítmények olyan élvezetes hátteret adtak neki amiben nagyszerű volt kalandozni. Sokan kritizálták azonban őket hogy túl sok az akció, egy Tomb Raider-nek inkább a felfedezésről kellene szólnia mint a fegyverropogtatásról. Úgy tűnik hallgattak is rájuk mert a Shadow-ban az eddigiekhez képest jóval kevesebb a harc és azok többsége is megoldható lopakodással vagy egyszerűen azzal hogy a bokrokban sunnyogva elkerüljük az összetűzéseket. Ezzel talán nem is volna baj, hiszen embere válogatja hogy milyen játékstílust kedvel. De talán túlságosan is behúzták a féket, megtörték azt a sodró lendületet ami eddig a rebootot jellemezte. Mindennél nagyobb hangsúlyt kapott azonban a környezet, a hangok lenyűgözőek, szinte elhiszed hogy valóban egy dzsungelben vagy. A TR sosem volt egy nyitott világ, de azért kellően nagy mozgásteret hagytak, de sajnos itt ez kevésbé érvényesül, valójában egy csőjátékot kapunk, pont olyan mint a Witcher első részében a mocsár. Csak bizonyos útvonalakon haladhatunk, nem mehetünk be a fák közé emiatt a dzsungel nem nyújthatja a felfedezés izgalmát sem, helyette inkább bezárva érzed magad. Pozitívum viszont a challenge tombok kidolgozottsága, jól ötvözték a platformelemeket a logikai feladványokkal, bár egyik sem túl nehéz. A történet is igazodik a játékmenet visszafogottságához, elengedi a kezed, nem túl ingerlő, alibi szaga van, Dominguez pedig az eddigi leggyengébb főgonosz. Hiányzik belőle az a karizmatikusság mint Mathiasból, nincs meg benne az az érzékenység és küldetéstudat mint Konstantinban, valójában alig tudunk róla valamit, sokkal inkább tűnik egy helyi kiskirálynak mint a félelmetes és ősi Trinity rend vezérének. De csak hogy valami jót is mondjak a történetről, igazán tetszett a drámaiság, aminek bár nem sok köze volt a fő cselekményhez, de cserébe végre bepillantást nyertünk Lara lelkébe. A Jonah és Unuratuval való beszélgetések, a visszaemlékezések emberivé és esendővé teszik Larát. Átérzed a fájdalmát amit az apja elvesztése miatt érez, a Yamatai és Kiteshben átélt szörnyűségek is rajta hagyták nyomát. Traumatizált ember, lelkibeteg, nem tudja mihez kezdjen az életével, még a világ újabb megmentését is csak félszívvel végzi. Ha nem lenne ott Jonah hogy időnként felrázza még azt is elhinném hogy feladja a harcot. Az egész játék ezt a belső bizonytalanságot tükrözi. Az első részben csak a túlélés számított, a másodikban hogy igazságot szolgáltasson az apjának, itt pedig elveszettnek látjuk. Szóval vegyesek az érzéseim, tetszett is meg nem is, majd ha lesz magyarítás mindenképpen előveszem újra mert a dokumentumok, a sok olvasnivaló megvilágíthat néhány fehér foltot és kerekebbé teheti az amúgy gyengécske történetet.

[drlecter]

Sikerült végigjátszanom és leírnám a tapasztalataimat. Számomra 5 év óta még mindig töretlenül a 2013-as Tomb Raider jelenti a videójátékot. Azóta rengeteg más kiváló címmel játszottam már, de a szívemben mindig az első helyen marad. Éppen ezért nagyok voltak az elvárásaim a folytatásokkal is. A Rise tudta tartani a színvonalat és bár a története kevésbé volt meggyőző, de Szibéria havas vadonja, a bizánci romok és a világháborús létesítmények olyan élvezetes hátteret adtak neki amiben nagyszerű volt kalandozni. Sokan kritizálták azonban őket hogy túl sok az akció, egy Tomb Raider-nek inkább a felfedezésről kellene szólnia mint a fegyverropogtatásról. Úgy tűnik hallgattak is rájuk mert a Shadow-ban az eddigiekhez képest jóval kevesebb a harc és azok többsége is megoldható lopakodással vagy egyszerűen azzal hogy a bokrokban sunnyogva elkerüljük az összetűzéseket. Ezzel talán nem is volna baj, hiszen embere válogatja hogy milyen játékstílust kedvel. De talán túlságosan is behúzták a féket, megtörték azt a sodró lendületet ami eddig a rebootot jellemezte. Mindennél nagyobb hangsúlyt kapott azonban a környezet, a hangok lenyűgözőek, szinte elhiszed hogy valóban egy dzsungelben vagy. A TR sosem volt egy nyitott világ, de azért kellően nagy mozgásteret hagytak, de sajnos itt ez kevésbé érvényesül, valójában egy csőjátékot kapunk, pont olyan mint a Witcher első részében a mocsár. Csak bizonyos útvonalakon haladhatunk, nem mehetünk be a fák közé emiatt a dzsungel nem nyújthatja a felfedezés izgalmát sem, helyette inkább bezárva érzed magad. Pozitívum viszont a challenge tombok kidolgozottsága, jól ötvözték a platformelemeket a logikai feladványokkal, bár egyik sem túl nehéz. A történet is igazodik a játékmenet visszafogottságához, elengedi a kezed, nem túl ingerlő, alibi szaga van, Dominguez pedig az eddigi leggyengébb főgonosz. Hiányzik belőle az a karizmatikusság mint Mathiasból, nincs meg benne az az érzékenység és küldetéstudat mint Konstantinban, valójában alig tudunk róla valamit, sokkal inkább tűnik egy helyi kiskirálynak mint a félelmetes és ősi Trinity rend vezérének. De csak hogy valami jót is mondjak a történetről, igazán tetszett a drámaiság, aminek bár nem sok köze volt a fő cselekményhez, de cserébe végre bepillantást nyertünk Lara lelkébe. A Jonah és Unuratuval való beszélgetések, a visszaemlékezések emberivé és esendővé teszik Larát. Átérzed a fájdalmát amit az apja elvesztése miatt érez, a Yamatai és Kiteshben átélt szörnyűségek is rajta hagyták nyomát. Traumatizált ember, lelkibeteg, nem tudja mihez kezdjen az életével, még a világ újabb megmentését is csak félszívvel végzi. Ha nem lenne ott Jonah hogy időnként felrázza még azt is elhinném hogy feladja a harcot. Az egész játék ezt a belső bizonytalanságot tükrözi. Az első részben csak a túlélés számított, a másodikban hogy igazságot szolgáltasson az apjának, itt pedig elveszettnek látjuk. Szóval vegyesek az érzéseim, tetszett is meg nem is, majd ha lesz magyarítás mindenképpen előveszem újra mert a dokumentumok, a sok olvasnivaló megvilágíthat néhány fehér foltot és kerekebbé teheti az amúgy gyengécske történetet.

Szia! Örülök, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat, és annak is, hogy többnyire bejött az új rész. Személy szerint egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amilyen "kritikákat" kapott szinte a legtöbb helyen szerencsétlen játék. Sőt, egész jó volt, még ha valóban a történetben voltak is hiányosságok, úgymond. Az első fele még egész jól építkezett, de a második fele már zavaros volt. Sajnos félek tőle, hogy ismét lehetett valami zűr a fejlesztés során, netán megint a Square szólt bele a dolgokba, de ez azért meg is látszik a játékon. Az mindenképpen nagyon tetszett, és dicséretre méltó, hogy a nehézségi szint ezúttal tényleg nem csak annyiból áll, hogy az ellenfeleknek több hpjük van és többet is sebeznek. Audiovizuális szempontból szintén kimagaslónak tartom, hiába csőjáték, de a dzsungel egyszerűen fantörpikus, megkockáztatom, talán az egyik, ha nem a legjobb dzsungel a videojátékokban. A melléksírok is fejlődtek, persze mindig van hova, de azért ezek már vállalhatóak, jól is néznek ki, nagyon hangulatosak, és többször is elgondolkodtam. A főszálban is végre sokkal több puzzle került, aminek nagyon örültem. Abban is egyetértünk, hogy végre kevesebb a harc, nem úgy, mint a 2013-as részben, azonban személy szerint nekem kevésnek hatott. Ha már ennyit vesződtem a fejlődéssel, akkor elbírtam volna többet is. Lara és Jonah, azaz Camilla és Earl nagyon odatették magukat, főleg ugye Camilla, magasan most volt a legjobb. A főgonosz nekem sem tetszett, sokkal többet vártam tőle is. Talán eddig Konstantin a legjobb számomra a három új részből, de igazából annyira egyik se fogott meg. Ami még nagyon tetszett, hogy a "félelem" témáját, amit még a fejlesztés legelején egyértelműen bele akartak rakni, milyen jól valósították meg. Kicsit féltem a széria hogyantovábbját, mert ilyen negatív fogadtatás után még egy új Rebootot is el lehet képzelni, pedig szerintem egyáltalán nem kellene, bőven lehetne még folytatni, csak akkor hagyják dolgozni azokat, akik szívből csinálnák... (Na és jól.)

[Dr Whitman]

64%-on fejeztem be a főszálat, még sok a tennivaló. Nem akarok 100%-ot de ami utamba kerül azt felveszem. A sírok és a mellékküldetések fele még hátra van. Amúgy mit gondoltak, grafikailag mennyivel szebb mint a Rise? Mert nekem a gtx1060 kártyám maxon dolgozik és épp csak megvan a 60 képkocka medium beállítások mellett 1080p-ben. A Rise esetében ugyanezekkel a beállításokkal viszont a 60 fps-hez csak olyan 60% körül megy a kártya. Indokolt a magasabb terhelés?

[Corty]

Sziasztok!
Régen jártam már itt, de most úgy érzem le kell írjam, mit gondolok. Én is a tr1-el kezdtem az ismerkedést larával, azóta minden részt fullra kijátszottam. Ahogy kijött a tomb raider, majd a rise, nagyon sok hiányérzetem volt... De most végre alig van... Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem majdnem tökéletesre sikerült ez az új rész...! Nem mondom, lehetne benne mégtöbb sír, kripta, még több fejtörő, de azt hiszem majdnem megvalósították a régi tr stílust... Persze muszáj haladni a korral (bow és egyebek), de összességében messze a legjobb rész az újak közül... Még nem vittem végig a storyt, ps4 en játszom, természetesen platina lesz Most a black friday keretén belül sikerült hozzájutnom 5990-ért a season passhoz, remélem nem fogom megbánni. De a lényeg, hogy van remény, hogy a köv. rész mégjobb lesz, de ha csak ilyen, új pályákkal, akkor már tuti siker. Amit hiányolok, az a kapcsoló huzogatás-tologatás, amikor azt se tudta az ember, hogy hol nyílt ki az a ... ajtó Nagyon sok boldog percet mindenkinek a játékkal

[kara]

Hellósztok!
A Shadow Of The Tomb Raider megvételekor nem vettem meg a Season Pass-t. Most megvettem a Steam-en. De nem tudom telepíteni. Nem vittem végig a játékot, lehet, hogy ezért nem hagyja telepíteni a (Forge of Destiny)-t. Vagy valamelyik meglévő szezonbérletet, valamilyen (Forge) kohót.
A válaszokat előre is Köszönöm: Üdv: kara

[kara]

Hellósztok!
Sikerült, letöltötte, és fel is települt, és működik is a (The Forge Of Destiny, DLC).
Üdv: kara

[OBig]

Kedves Nép!
Június előtt biztos nem lesz kész, lévén hogy még májusban jelenik meg új DLC,

[Matie]

Jelenleg kb. 55%-os a fordítás, a fő történeti szál kisebb kihagyásokkal már le van fordítva, plusz az eddigi DLC-s szövegek nagy része, illetve a küldetések és a menü jelentős része. Rengeteg ismétlődés, maradványszöveg van, a szociális interakciók és a háttérszövegek is megdobják a fordítandó anyag mennyiségét, ezeken kell majd még átrágnunk magunkat. Ehhez jön majd pár DLC, a korrektúra, illetve a tesztelési fázis, ami elég alapos kell, hogy legyen, mert rengeteg plusz dialógus jelenik meg a játékban mindenféle szituációban. Szóval biztosan kell még pár hónap, de egyébként viszonylag gyorsan halad.

[Matie]

Bizony, jelenleg ő végzi a munka oroszlánrészét, mi sajnos költözés miatt egyelőre parkolópályán vagyunk. Én is kíváncsian várom majd a véleményed!

64%-on fejeztem be a főszálat, még sok a tennivaló. Nem akarok 100%-ot de ami utamba kerül azt felveszem. A sírok és a mellékküldetések fele még hátra van. Amúgy mit gondoltak, grafikailag mennyivel szebb mint a Rise? Mert nekem a gtx1060 kártyám maxon dolgozik és épp csak megvan a 60 képkocka medium beállítások mellett 1080p-ben. A Rise esetében ugyanezekkel a beállításokkal viszont a 60 fps-hez csak olyan 60% körül megy a kártya. Indokolt a magasabb terhelés?

A grafika elég nagy vita tárgya volt, én úgy láttam, hogy elég vegyes vélemények vannak róla. Van, akinek tetszik, van, aki szerint kifejezetten rondább a Rise-hoz képest. Szerintem nem csúnyább, sőt, az élsimitás a Rise-ban elég siralmas dolgokat produkált, ami a Shadowban egyáltalán nem volt probléma. A Shadow-ban végre nem féltek színeket használni, a területek is elég látványosak voltak, a volumetrikus fények is nagyon tetszettek. Talán az árnyékokkal volt egy kis gondom inkább, és a helyszínek "összhatásával". Kevésbé érződött változatosnak, mint az előző két játék.

Sziasztok!
Régen jártam már itt, de most úgy érzem le kell írjam, mit gondolok. Én is a tr1-el kezdtem az ismerkedést larával, azóta minden részt fullra kijátszottam. Ahogy kijött a tomb raider, majd a rise, nagyon sok hiányérzetem volt... De most végre alig van... Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem majdnem tökéletesre sikerült ez az új rész...! Nem mondom, lehetne benne mégtöbb sír, kripta, még több fejtörő, de azt hiszem majdnem megvalósították a régi tr stílust... Persze muszáj haladni a korral (bow és egyebek), de összességében messze a legjobb rész az újak közül... Még nem vittem végig a storyt, ps4 en játszom, természetesen platina lesz Most a black friday keretén belül sikerült hozzájutnom 5990-ért a season passhoz, remélem nem fogom megbánni. De a lényeg, hogy van remény, hogy a köv. rész mégjobb lesz, de ha csak ilyen, új pályákkal, akkor már tuti siker. Amit hiányolok, az a kapcsoló huzogatás-tologatás, amikor azt se tudta az ember, hogy hol nyílt ki az a ... ajtó Nagyon sok boldog percet mindenkinek a játékkal

Szia, üdv újra!
Örülök, hogy neked is tetszett, én is hasonlóképp éreztem, amikor végigvittem a játékot. Pontosan ezt vártam a Rise-tól, amit most a Shadow-tól megkaptunk, ezért sem voltam elégedett a Rise of the Tomb Raiderrel, a Shadow-val viszont annál inkább.

[Géé]

A költözéshez kitartást, mindig nagy munka egy költözés, főleg a téli mínuszokban rossz, tudom, én is mindig kifogtam a telet akárhányszor is kellett költöznöm. :/
Természetesen Thaknak is köszi a fordítási munkát és neki is kitartást!
A demót én is láttam, hogy van, csak utána rossz abbahagyni a játékot. szerintem nem is tudnám és ha már eddig vártam, akkor ezt a kis időt már kivárom.