Exkluzív: Shadow of the Tomb Raider értékelő

Alig két nap múlva már játszható lesz a Shadow of the Tomb Raider azok számára, akik a Croft Edition-t rendelték elő, szeptember 14-én pedig mindenki belevetheti magát a sűrű dzsungelbe. Lehetőségünk adódott arra, hogy játszhassunk a Shadow of the Tomb Raiderrel, ennek köszönhetően számolhatunk most be nektek a játékkal kapcsolatos tapasztalatainkról, spoilerek nélkül.

A Shadow of the Tomb Raider több tekintetben is messze felülmúlta az elődeit, mondhatni tökéletes zárása a reboot trilógiának. A történet, a felfedezés, a zene, a hangok, a látvány, a sírok, a feladványok, a harc – bár ezek egy része eddig is helyén volt - mind óriási fejlődésen mentek keresztül.

(Megjegyzés: a cikk képei patch előtti állapotban, „normál” szintű grafikai beállításokkal készültek, a végleges verzió szebb, magasabb grafikai beállításokkal pedig még gyönyörűbb lesz.)

„Folytak a könnyeim, és azt gondoltam, végre! Végre igazán megérintett egy Tomb Raider játék”

Talán az egyik legfeltűnőbb változás a történetvezetésben és a dialógusokban volt. Míg történetben, jellemfejlődésben a Rise of the Tomb Raider nemigen tett előrelépést, a Shadow of the Tomb Raider minden várakozásomat felülmúlta. Lara és Jonah karaktere itt bontakozik ki igazán, vannak kifejezetten vicces pillanataik, és előfordul, hogy összeszólalkoznak. Sokkal emberibbek, jobban megismerjük, megszeretjük őket. Lara Croft erős, határozott és intelligens, de nem tökéletes. Hibát vét, ami óriási súllyal nehezedik rá, de a végletekig elmenne, hogy helyrehozza, amit elrontott. Nem sodródik az eseményekkel, hanem cselekszik, és teszi ezt erősen és határozottan, de meggondoltan.

A játék a Rise of the Tomb Raider után egy évvel veszi fel a fonalat, Lara Croft versenyt fut az idővel és a Trinityvel, hogy megállítsa a maja apokalipszist, ami elpusztíthatja a világot, mindeközben saját tetteinek súlyával is szembe kell néznie. A kezdeti sötét hangulatot tökéletesen ellensúlyozzák néhány boldog pillanattal, sosem esik át egyik végletből a másikba. Sötét, amikor kell, a vidámabb pillanatokban feloldja a feszültséget, de nem várt érzelmeket is kicsalhat az emberből. Engem például egy egyszerű dialógus úgy megérintett, hirtelen azon kaptam magam, hogy eleredtek a könnyeim. Itt már nem csupán felszíni dolgokat feszegetnek, hanem jóval mélyebb, komolyabb témákat is érintenek.

Ezúttal jóval több a misztikum, ami végigkíséri az egész történetet, a játékmenetet, fenntartja az érdeklődést. Mint ahogy a 2013-as Tomb Raiderben is például Hoshi naplója, itt is olvashatunk olyan dokumentumokat, amik szépen kiegészítik a történetet. A Shadow of the Tomb Raider képes annyira beszippantani, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni, ugyanis feszít a kíváncsiság, a felfedezés vágya.

„Megálltam, mert elakadtam. A megoldáson pörgött az agyam, és iszonyatosan élveztem.”

Bátran kijelenthetjük, hogy a Tomb Raider visszatért a nevéhez. A sírok, feladványok már nem csupán mellékágát képezik a játéknak, hanem tulajdonképpen erről szól az egész, és ez abszolút pozitív értelemben mindent megváltoztat. Ez az a játék, ami mind a klasszikus Tomb Raiderek rajongóinak és a reboot széria kedvelői számára is tetszeni fog. Kiválóan ötvözi a régi és új elemeket, ami egy nagyon élvezhető kombinációt alkot. Ráadásul az igényeinkhez, játékstílusunkhoz mérten személyre szabhatók a feladványok, a felfedezés és a harc.

Ha nem szeretsz elakadni, de szereted a harcmező nyújtotta kihívásokat, ezen elemek nehézségi szintjét külön-külön beállíthatod úgy, hogy a harc nehézségét nehézre állítod, míg a felfedezést és a feladványokat könnyűre hagyod. Ekkor segítségedre lesz a túlélő ösztön, a terepen jobban látható, mi mászható és mi nem, a feladványokban pedig segítséget kapsz. Ha pedig a harc nem a kedvenced, de szereted, ha a játék gondolkodásra késztet, megemelheted a felfedezés és a feladványok nehézségi szintjét, ekkor nem lesz világos festékkel jelölve az útvonal, Lara nem árulja el a megoldásokat, hanem magadtól kell rájönnöd mindenre.

Én az utóbbiak szerint állítottam be a nehézséget, és egyáltalán nem bántam meg. Néhol ugyan leestem, mert rosszul ítéltem meg a helyzetet, de ezt egyáltalán nem találtam zavarónak. A feladványokhoz körültekintőnek kell lenni, mindennek logikus megoldása van. Már nem csupán fizikán és a játékmechanikán alapuló fejtörők vannak, hanem pl. szöveges feladványok is.

A felfedezés öröme többszörösen is jelen van, akár a történet során lelsz rá valamire, akár egy kis mellékútra tévedsz, ahol rejtett tárgyakat találsz egy eldugott helyen. A tér nagyban kibővül, immár nem csak a víz felszínén lehet úszni, hanem felfedezhetők a nagyobb vizes részek medrei, apró réseken, hosszú, elárasztott barlangokon úszhatunk át, ami tartogat veszélyeket. Lara új mozdulatainak köszönhetően vertikálisan is szabadabban mozoghatunk, a kötélen lengés, falon futás, kötélen leereszkedés mind remekül bővítik a lehetőségeket, és változatosabbá teszik a mozgást, felfedezést.

Az eddigi legnagyobb hubnak beharangozott Paititi valóban hatalmas, a dzsungelben pedig könnyű elveszni. Rengeteg kripta és sír fedezhető fel, a kripták rövidebbek, ezekben ruhákat oldhatunk fel, a sírok nagyobbak, kiterjedtebbek, és komoly kihívásokkal kecsegtetnek, ha pedig nem vagyunk elég óvatosak, könnyen csapdába léphetünk. Továbbá visszatértek a játékba a brutális halálok is, úgyhogy tényleg érdemes vigyázni Larára, egy rossz mozdulat, és csúnya vége lehet.

A hubokban, városokban szóba elegyedhetünk a helyiekkel, amit érdemes megtenni, mert különböző titkok helyeit fedhetik fel számunkra. Olykor mellékküldetések nyílnak fel, amik leterelnek a fő útvonalról, ezek többnyire továbbra is egyszerűbb feladatok, de animált beszélgetésekkel vannak fel- és levezetve, illetve külön történet van köréjük szőve, ami beleilleszkedik a fő történeti szálba is. Érdemes csinálgatni őket, mert számos jutalommal járnak.

„Viszlát valóság, hello dzsungel. Egy darabig nem látjuk egymást.”

Lehengerlő a játék hangulata, akárhol is vagyunk. Az állatvilág, a hangok, a zene mind nagyszerűen építik fel a világot egy érző, lélegző egésszé. Szaladgáló kapibarák és nyulak, egzotikus madarak hangja, békabrekegés, a fák suhogása, ahogy a víz csordogál, mind mesterien idézi elő egy valódi dzsungel atmoszféráját. Mexikóban a holtak ünnepe elevenedik meg előttünk.

A főmenüben hallható zene gyönyörű feldolgozása a reboot fő témájának, és jó zenei aláfestés a bejátszásokban sem hagy alább. Sőt, egy ponton még a kórus is előkerül, ami egyszerűen annyira tökéletesen került megvalósításra, hogy ennél jobbat nehezen lehetne elképzelni, borsódzott a hátam az összhatástól. A dallamok, a zene, az alaphangulatot megadó atmoszférikus aláfestések mind tökéletesen illeszkednek a játékmenethez és a történésekhez, hol komoly, hol játékos, hol fenséges, hol pedig rémisztő, melynek kivitelezése is remekül sikeredett.

„Nem mindig volt nálam az összes fegyver, de nem bántam. Lara már szinte a puszta tekintetével ölni tud.”

Normál nehézségi szinten két csapás, és bajba kerülsz a harcban. Nehézre állítva egy csapás is elég. Sokféleképpen megközelíthető egy-egy harci helyzet, neki lehet rontani ajtóstól egy hordányi fegyveresnek, de ennek nem biztos, hogy túl jó vége lesz. A legkifizetődőbb módszer a lopakodás, amiben számtalan új lehetőségünk van. Támadhatunk bokorból, faágról, magaslatról, víz alól, fejlövéssel, egy teljesen új típusú nyíllal, ami megijeszti, megmérgezi az áldozatot… emellett bekenhetjük magunkat sárral, hogy beleolvadjunk a környezetbe, elbújhatunk a falakat benőtt sűrű növényzetbe, hogy aztán onnan csapjunk le az áldozatra. Ha nem úgy sikerült, ahogy terveztük, és lebukunk, ismét el lehet rejtőzni, ha az ellenség szem elől veszít, újra lesből csaphatunk le rájuk. A harc és a felfedezés arányát jól kiegyensúlyozták, már nem zavaróan sok ellenség támad ránk hullámokban az egész játék során, a lopakodás pedig kifejezetten élvezhető.

A képességfát kicsit átrendezték, ami három fő ágra oszlik: harc, felfedezés és gyűjtögetés. Immár nem teljesen a nulláról kezdjük, bizonyos korábban megszerzett képességekkel Lara már eleve rendelkezik, de vannak olyanok, amiket újra ki kell fejleszteni, mint például két ellenfél lelövése egyszerre, két vagy három nyílvesszővel. Gyógyulni növényekkel lehet, de vannak egyéb különleges növények is, melyeket a képességfán kifejlesztve lehet felhasználni, és ellenállást, fókuszt adnak, illetve lehetővé teszik, hogy levegővétel nélkül több időt tölthessünk víz alatt.

Lara tölténytára szintén bővíthető, a bővítéseket, hiányzó eszközöket és új fegyvereket árusoktól lehet beszerezni. A pályákon szétszórva található arany és jáde is, amiket a begyűjtött nyersanyagokkal együtt el lehet adni.

„Elvarázsoltak a színek, a fények. Csak sétálgattam, bámészkodtam és ámultam.”

Le kell, hogy szögezzem, nekem nem volt lehetőségem a lehető legszebb grafikai beállításokkal megtapasztalni a játékot, csupán normál beállításokkal futott a gépemen, jó pár egyéb beállítás kikapcsolása mellett. Ennek ellenére le voltam nyűgözve, még így is fantasztikusan nézett ki minden. Személy szerint én nagyon örültem, hogy nem ragaszkodtak foggal-körömmel a realizmushoz, hanem mertek színeket használni. A fényeket és a vizet teljesen átdolgozták, a víz alatti területek lélegzetelállítóan szépek, a beszűrődő fények játéka szintén csodás látványt nyújt. Lara haján is javítottak, nagyobb a homloka, kicsit kevésbé rendetlen a haja, ami jobban kiemeli az arcát. A mimika a bejátszásokban talán még jobban tetszett, mint a Rise of the Tomb Raiderben.

Az élsimitáson is sokat csiszolhattak, míg a Rise of the Tomb Raiderben ezzel voltak problémák, a Shadow of the Tomb Raiderben az élek egyáltalán nem voltak recések. Rengeteg új beállítás került a játékba, amivel testre szabhatjuk az élményt, például a különböző nehézségi beállítások, a túlélő ösztön jelzőfényeinek ki- és bekapcsolása és a helyiek által beszélt nyelv beállítása. Elérhető a menüből egy bizonyos fotó mód is, mellyel egyénileg beállított képeket készíthettek, amelyeket képkeretekkel, filterekkel, a kameraszög, a térmélység beállításával, és Lara arckifejezésének megváltoztatásával dobhattok fel.

Összességében engem teljesen lenyűgözött a Shadow of the Tomb Raider.

Kicsit bajban vagyok, mert hasonlóképpen érzek, mint az egyik webmester, aki azt írta: „félek, hogy azt fogják hinni, lefizettek, hogy csupa jókat mondok”. Negatívumként esetleg azt tudnám mondani, hogy úgy éreztem, rövid volt, és túl hamar vége lett. Könnyen lehet, hogy azért érzem így, mert annyira belefeledkeztem, és nem akartam, hogy vége legyen.

Ahol még azt gondoltam, hogy kis hiányérzetem támadt, az a történet, ezt azért nem tartom vészesnek, mert kevésbé volt kiszámítható, mint a korábbiakban, és sokkal érdekfeszítőbb, dinamikusabb. A másik pedig a helyszínek változatossága, ami talán a dzsungelből adódik, de ez is tartogat meglepetéseket.

A Shadow of the Tomb Raider a kedvenc Tomb Raider játékommá nőtte ki magát, így számomra a Tomb Raider 2 mellett foglalja el a TOP 1-et. Számos emlékezetes pillanata van, amit fogunk még emlegetni, összességében hatalmas élmény volt végigjátszani. A fejlesztők rengeteg rajongói kérésnek tettek eleget, ami csak előnyére vált a játéknak. Rég éreztem már ehhez hasonló elégedettséget a Tomb Raiderrel kapcsolatban, és őszintén remélem, hogy nektek is legalább ennyire tetszeni fog.

Gyertek el a Shadow of the Tomb Raider nyitóbulijára, ahol rengeteg egyéb nyeremény mellett a Shadow of the Tomb Raidert is megnyerhetitek!

Ha kérdésetek van a játékkal kapcsolatban, vagy elakadtatok valahol, írjatok nekünk a fórumunkon vagy Facebookon, és igyekszünk mihamarabb válaszolni és a segítségetekre lenni.

A játék tiszteletpéldányát véleményezés céljából a Crystal Dynamics biztosította oldalunk számára. Köszönjük szépen a lehetőséget!